Megtalálták a világ legrégebbi szobrát?

A harmincezer éves elefántcsont-szobrocskák egy németországi barlangból kerültek elő, és számos eddigi nézet felülvizsgálatára kényszerítik az emberiség távoli múltjának kutatóit.

National Geographic Online

2003. december 19. 15:00

Startlap Facebook Iwiw Twitter Cikk nyomtatása Cikk küldése

Néhány elefántcsont-szobrocskából álló leletre bukkantak nemrégiben Délnyugat-Németországban, a Hohle Fels barlangban. A szobrok az emberi

művészet legrégebbi emlékeihez tartoznak, sőt egyesek szerint egyenesen a legősibb tárgyakról van szó. A 30 ezer évesre becsült faragványok azt bizonyítják, hogy figyelemreméltóan kreatívak voltak Európa egykori őslakói.

A tübingeni egyetem kutatója, Nicholas Conard bukkant rá a svábföldi sziklabarlangban a két centiméteres szobrocskákra. A leletekről a Nature folyóiratban számolt be.

Már négy éve is találtak egy lófejet

Mostani híradásokból kimarad, de aki a Hohle Felsről szóló internetes aloldalt nézegeti a tübingeni egyetem honlapján, az könnyen rájöhet, hogy már 1999-ben találtak egy lófejet, amely szintén 30 ezer éves, és ugyancsak elefántcsontból készült. A most előkerült szobrocskák hasonlóak a korábbi leletekhez.

A liverpooli egyetem régésze, Anthony Sinclair máris megkockáztatta azt a kijelentést, hogy: „Kétségkívül ezek a legrégebbi testábrázolások, amelyek a figuratív művészetben felszínre bukkantak." A

faragványok majdnem biztosan Európa legrégebbi „modern" lakóinak a művei. A leletek elhelyezkedése azt bizonyítja, hogy az „őslakók" a Duna mentén vándoroltak harmincezer évvel ezelőtt.

Érett művész munkái

A szobrocskák bonyolultsága cáfolja azt a közhiedelmet, hogy az emberi művészet az egyszerű, durva alkotásoktól folyamatosan finomodott volna. A faragványok ugyanis igen gondos mester művei, aki ügyelt a részletekre és a finom kidolgozásra is, saját korához képest pedig meglepő érettséget tanúsított.

Conard, a német felfedező szerint arról van szó, hogy el kell vetnünk az eddigi egyszerű megközelítéseket, és le kell szögezni: különböző népek lakták Európát, és ők különböző időkben egymástól eltérő kultúrákat hoztak létre, amelyekre a modernitás jellemző ugyan, de stílusban gyökeresen eltérhetnek egymástól.

Két világ között
Először egy dél-afrikai régész, David Lewis-Williams vetette fel a Nature szerint, hogy a korabeli, több ezer évvel ezelőtti hitvilág szerint az emberi lélek állati formákban is testet ölthetett. Így például a vízi bukómadarak azt a benyomást kelthették az ősi kultúrákat kialakító népek körében, hogy képesek a való világ és a lélek birodalma közötti mozgásra.
A sámánizmus legkorábbi bizonyítékai?

A kutatóknak gondot okoz, hogy megfejtsék: mi célból készülhettek az elefántcsont tárgyak. A Hohle Fels-i figurák lófejet, vízimadarat, félig emberi, félig macskaszerű lényt ábrázolnak. Conard szerint a művészinek minősíthető tárgyak semmiképpen sem olyan állatokat ábrázolnak, amelyeket akkoriban fogyasztottak, ettek volna.

Egyféle interpretáció ennek megfelelően az, hogy a lófej, a madár és a macskaember inkább a természeti világnak való tiszteletadást szolgálta. Olyan lényeket örökítettek meg tehát a 30 ezer évvel ezelőtt élő emberek, amelyek hatalmukkal vagy képességeikkel nyűgözték le őket. Az is lehet, hogy közös vonásokat véltek felfedezni a képzelet szülte lények és maguk között, vagy éppen a létező élőlények agresszivitását akarták leképezni. Conard feltételezi, hogy ezek a tárgyak a korai sámánizmus megjelenésének bizonyítékai. Ez azonban vitatott teória.

Startlap Facebook Twitter Iwiw Cikk nyomtatása Cikk küldése

Van erről fotója, videója? Véleménye? Ossza meg az FNtudósítón vagy küldje el!