Pár éve az Opel marketingesei elárasztották a germán sajtót a Signum osztályról szóló reklámokkal. Aztán a Signum mégsem csinált forradalmat, és lett belőle egy Vectra változat a négy közül. Nem érte el azt a nagypályás státuszt, amit talán szántak neki, de ettől még tényleg több, mint egy ezerhatos céges Vectra.

Ha én Európába átruccanó amerikai sztár lennék, akkor két adag csicsergő riporter és egy pacsuli reklámfotózása között szívesen elrejtőznék a Signumban. Nincs benne semmi nagyvilági, véletlenül sem egy szívtipró, de legalább nem irritál senkit a drágasága, én meg szerényen és kényelmesen dőzsölnék hátul. A napvédő rolók oltalmában nem számítanak az ordenáré lesifotósok, kinyújtóznék az irdatlan lábtérben és kocsiztatnám magam.

Közben volna időm megtölteni a tetőből kinyíló rekeszeket és felfedezni a tároló mesterre keresztelt dobozt a hátsó ülések között. Első közelítésre a belseje hűthető, kinyílik belőle asztal, kapunk vele pohártartókat és szeméttárolást is megoldhatjuk vele. 12 voltos csatlakozóból több is van, mint amennyi laptopot, telefont és egyéb szerkót magammal hurcolnék.

Kanyarkövető fényszórója is mindjárt kétféle funkciót tud. Városi sebességtől fogva a fényszórók a kormánnyal együtt fordulnak el, kormányrángatással jobbra-balra csóválhatunk a lámpákkal. Mikor egy kis mellékutcába lekanyarodunk, a lámpa srégen oldalra világít, hogy lássuk, ahová befordulunk.

Fotó: Vezess.hu

A Signum attól is jó autó, hogy a high tech ketyerék mellett az ősidők óta fontos területeken is jó. Például kényelmes. A menő bőrkárpitozás ülésfűtés nélkül igazi átok télen. A tesztelt Signum a hátsó utasokat sem veri meg metsző hideg kárpitokkal deréktájon, mert a második sorban is rendelhető hozzá ülésfűtés. Ebben az autóban elülnénk Barcelona külsőig és autópályán a kemény rugózás sem zavarna, ami nagy felnivel és ramaty utakon hamar kijön.

Elöl vidám az élet. Mivel a V6-os motorban a megszokottnál kettővel több henger van, dízelsége ellenére a Signum csendes és kulturált. A széria részecskeszűrővel nagyon tiszta és persze elég erős is. A Renault-nál és a Saabnál is használt motor soha nem lep meg hátbavágással, emlékeink alapján egy 2.2-es TDCi Mondeo harsányabban gyorsul. Ettől függetlenül az órán szépen söpör felfelé a mutató, ha kell, simán 200 fölé. A nyugodt hangulatból egy gombnyomással átválthatunk sokkal sportosabb ütemre. Sport állásban alig marad oldaldőlés, a kormányzás izgágább és a gázreakció is jóval spontánabb. A súlyos Signummal mégse fogunk szerpentineken tombolni.

Fotó: Vezess.hu

Az Elegance Signumban közepes az alapfelszereltség, de kapni mindent lehet hozzá, szinte úgy, mint a Mercedes-nél. Van például digitális adást fogó rádió, kétféle kiegészítő fűtés a lassan melegedő motorhoz, 18-as alufelni, csak győzzünk perkálni. Amit mindenképp megérdemel az ember ezen a szinten, az az automata váltó. Ne felejtsék el beikszelni, a kézi biztosan nem jó, ezt a tesztautó bebizonyította.

Nálunk a legnagyobb dízel Signum 10,2 litert fogyasztott, főként városban és kemény hidegben autózva. Egy 184 lóerős és üresen 1,7 tonnás autótól ez tényleg jó. Az árral pont fordítva van, 9 millió túl sok egy ferdehátú Vectráért, főleg, ha hozzáadjuk a tesztautó extráit és kijön a végén egy tízmillió feletti szám.