Ha új kolléga érkezik a céghez, Drajkó László, a Microsoft Magyarország ügyvezetője mindig közli, hogy a hozzá írott e-mailnél ne számítson rá válaszra munkaidőben. Az ő idejét ugyanis reggel 9-től este 6-ig személyes megbeszélések töltik ki. Otthon, este 11-kor viszont sistereg a keze alatt a klaviatúra, akkor válaszolja meg a nap folyamán felgyűlt leveleket. Sokan vannak ezzel manapság hasonlóképpen. Akár azért, mert az irodában nem tudnak nyugodtan dolgozni és ügyeket intézni a telefonhívásoktól, illetve az egyéb kötelezettségektől, akár azért, mert a nap folyamán nem tudnak végezni a feladataikkal. Vagy egyszerűen csak azért, mert a modern technikai eszközök, a mobiltelefon, a laptop és az e-mail mindezt lehetővé teszik. Márpedig ez utóbbiak ma már számtalan otthonban ugyanúgy adottak, mint az irodában.

Az adatok megtekintéséhez kattintson a képre!

Bizonyos mértékig persze fordítva is igaz mindez. A munkahelyen is elolvashatjuk kedvenc híroldalainkat, zenét hallgathatunk a neten, szervezhetjük online a nyaralásunkat, az esti vagy hétvégi programunkat, esetleg a következő műszaki cikk beszerzését. Mi több, az instant üzenetküldők révén a barátainkkal, szeretteinkkel is csetelhetünk, vagy legalább e-mailben kapcsolatba léphetünk velük. Ha pedig emiatt elmaradunk az elvégzendő feladatainkkal, majd este, otthon bepótoljuk.

IRODA A HATÁRON. Az elmúlt években a menedzsmentirodalom egyik kedvelt témája volt a munka és a magánélet egyensúlya (work-life balance), vagyis annak hangsúlyozása, hogy egészségünk, valamint a családi harmónia védelme érdekében – vagyis nem utolsósorban azért, hogy képesek legyünk teljes életet élni – meg kell találnunk a fenntartható egyensúlyt a munkaterhelés és a magánszféra között. Mostanra azonban mindezek mellé egy másik fogalom is felzárkózott: a munka és magánélet határainak (work-life boundary) az összemosódása. Ennek oka, hogy miután egyre többen végzik a munkájukat hordozható informatikai eszközök – laptop, mobiltelefon vagy éppen Blackberry – segítségével, mind kevesebben tartják be a régi aranyszabályt, miszerint a munkát az otthon ajtaján kívül kell hagyni. Persze miért is tennék, ha cserébe a munkahelyre is beszüremlik a kinti világ. Ráadásul, amióta mindenki zsebében ott lapul a mobil, nem kell többé estig az irodában ülni, ha valaki már csupán egy fontos telefonhívást vár.

Az optimisták üdvözlik az új trendet, arra hivatkozva, hogy végre mindenki rugalmasan oszthatja be az idejét. Csak az egyén kedvén – és persze önfegyelmén – múlik, mikor dolgozik, illetve mikor hódol a hobbijainak vagy a családjának. „Sokkal többet vagyok ma a családommal, mint a Graphisoft kezdeti idejében. Az év egyharmadában utazunk, de persze aközben is dolgozom” – vall Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója és elnöke arról, miért is élvezi a digitális munkavégzés adta lehetőségeket. Amikor a családjával úton van éppen, az interneten és telefonon tartja a kapcsolatot a céggel. A hosszabb nyaralások alatt igyekszik reggel 8 és 11 között elvégezni a tennivalóit, utána szabad a pálya.

Az adatok megtekintéséhez kattintson a képre!

ELÉRHETŐSÉG-FÜGGŐSÉG. Folyamatosan „bekapcsolva élni” persze nem kevés veszéllyel is jár. A korábban megszokott kettős felosztás, azaz a mindennapoknak keretet adó „munka–szabadidő” dichotómia mindinkább feloldódik. Felgyorsult a tempó, s nehéz ellenállni a munkamánia kísértésének, ha ágyban, párnák között is ellenőrizhetjük az e-mailjeinket. Sőt, mindezt sok esetben már a munkaadók is megkövetelik. A főnök pontosan tudja, ha délután ötkor ad ki másnapra egy feladatot, azt a beosztottai az elektronikus eszközök segítségével este otthon is el tudják végezni. A folyamatosan érkező mobilhívások a családi nappalit is irodává változtatják. A „munkaidő vagy szabadidő” szétválasztás helyett egyre inkább az „online vagy offline” állapot határozza meg időbeosztásunkat. Amíg a mobil, az e-mail, a Skype bekapcsolt üzemmódban vannak, addig meg is találnak minket. Nyugalmat csak a „kikapcsolva” üzemmód hozhat. Ekkor viszont jön a nyugtalanság: nem maradok-e le valami fontosról!

Egy családban sem egyszerű elérni persze, hogy mindenkinek minden ketyeréje ki legyen kapcsolva, így érhetően még nagyobb probléma ez egy munkahelyi vagy más hivatalos közegben. „Csapatépítő tréningen gyakran meg kell kérni a résztvevőket, hogy a foglalkozás idejére tegyék el a laptopjukat, mobiltelefonjukat” – hoz példát az elérhetőség-függőségre Juhos Andrea személyzeti tanácsadó, a DBM Magyarország ügyvezetője. Éppen úgy, ahogyan az irodai értekezleteken megszokták, sokan ilyenkor is az okostelefonjukat vagy a laptopjukat nyúzzák, pedig ahogyan a tréning sem ér fabatkát sem, ha lélekben nincsenek jelen a résztvevők, a munkahelyi meeting is hatékonyabb lenne – és hamarabb véget is érne –, ha mindenki a tárgyra koncentrálna, amíg a megbeszélés tart. Ezért is van az, hogy a cégek néha térerő nélküli, „világvégi” helyeken tartják az elmélyülést igénylő tréningeket. Ilyenkor a résztvevők először felháborodva konstatálják, hogy nem tudnak telefonálni, később azonban a többség rájön, hogy nem maradt le semmiről.

SZŰKRE SZABOTT SZABADSÁG. Ott és akkor dolgozni, amikor az illető akarja, a világ legjobb dolgának tűnik. Ez azonban csalóka. Elvégre, ha időre kell feladatokat elvégezni, az időbeosztás rugalmassága sokszor csak abból áll, hogy az egyén eldöntheti: késő éjjel vagy kora hajnalban szeret jobban dolgozni. „A munkaidő helyébe a projektidő lépett” – állapítja meg Vörös Miklós szociológus. Egy alvállalkozói megbízás teljesítése, egy ajánlat elkészítése, egy termék bevezetése, egy tanulmány megírása ugyanis nem a 40 órás munkahéthez igazodik – ezekek a feladatoknak határidőre készen kell lenniük. Az ilyen időszakok ritkán számítanak örömtelinek egy család életében. „Most projekt van, úgyhogy a férjem minden este 7-kor hazajön, megvacsorázik, majd éjfélig dolgozik a számítógépen” – hangzik egy kisgyermekes feleség tipikus panasza.

„Megoldásként” a projekteken edződött menedzserek gyakran a magánéletükben is programok lázas szervezésébe fognak, s a családi élet események, kipipálandó programpontok köré szerveződik” – tapasztalja Cséffalvay Gábor vezetési tanácsadó. Ezáltal azonban csak annyit érnek el, hogy szinte ugyanazt a mókuskereket tapossák tovább a szabadidejükben – projektekkel, feladatokkal – amit a munkában meg kell élniük.

Valamelyest kompenzációt nyújthat a munkahelyről a neten vagy telefonon szervezett magánélet, illetve a szórakozási célú szörfölés a világhálón. Az ilyesmit azonban a cégek az internet – vagy legalábbis bizonyos oldalak, programok – letiltásával olykor megpróbálják megakadályozni. Ezt a szakértők nem tartják jó megoldásnak. Az információszabadság korában ugyanis feleslegesen sok energiát vesz el, ám ami annál is rosszabb, rossz hangulatot szül a főnöki kontroll, különösen olyankor, amikor a másik oldalon viszont elvárás az otthoni túlóra. Ráadásul a rendszergazdák által telepített „gátakat” a számítástechnikában jártas dolgozók úgyis megpróbálják kicselezni, s a legtöbb esetben bízvást sikerrel is járnak. „Tekintsük felnőttnek az alkalmazottat. Ha van elég feladata, akkor nem fogja naphosszat a hírportálokat olvasgatni a munkahelyén” – véli Juhos Andrea.

MOBILTELEFON-ETIKETT. Ami pedig a telefonálást illeti, ott is adottak a határok, amelyek leginkább a „mit illik, mit nem illik” választóvonal mentén húzódnak. Nem minden kolléga örül például annak, ha a szomszéd asztaltól félórás hangos beszélgetést kell végighallgatnia munkatársa magánéleti problémáiról, vagy akár a szerveződő vakációja részleteiről. Miként a mobiltelefon használatának is megvan a maga etikettje. Értekezleten, vagy akár négyszemközti megbeszélésen a készülék kikapcsolható, de legalábbis néma üzemmódra állítható. Ám ha ezt valaki netán elfelejtette, akkor sem kötelező minden hívásra válaszolni, lehet szelektálni, és csak a fontos hívásokat fölvenni, és ilyenkor is egy kurta „majd visszahívlak” válasszal rendezni a helyzetet, így ugyanis elkerülhető, hogy raboljuk a kollégáink idejét.