Rajz: Szántói Krisztián

Változik-e a devizahitel havi részlete, ha módosul annak kamata? – a nemzetközi válság kirobbanása előtt még sokan válaszoltak volna nemmel a kérdésre. Azzal sem voltak tisztában az emberek, milyen kockázattal jár, ha a forint árfolyama számottevően gyengül az euróhoz vagy a svájci frankhoz képest. Saját példájukon is okulva, ma már talán többen tudják a helyes válaszokat. A krízis kevés pozitív hatásainak egyike éppen az, hogy valamelyest nőtt a saját pénzügyekkel, valamint az ismeretszerzéssel töltött idő, és egyre többen tervezik meg kiadásaikat. Ez azonban még mindig kevés, ha tekintetbe vesszük: egy évvel ezelőtt a magyar ember átlagosan egy focimeccsnyi időt töltött a pénzügyi folyamatok megértésével – s nem egy hónapban, hanem egy esztendő alatt.

Nem könnyű behatárolni, mit is nevezünk pénzügyi kultúrának. Szűkebb értelemben olyan mutatószámokkal mérhetjük, minthogy a lakosság hány százalékának van bankszámlája, kártyája, hányan tartják bankbetétben vagy más pénzügyi eszközben a megtakarításaikat. A jegybank óvatos becslése szerint a hazai lakosság közel fele nem használ bankot, és mindössze egyharmadának van valamilyen pénzügyi befektetése. Ezzel a „teljesítménnyel” nem állunk egyedül, a többi közép- és kelet-európai országban is a megkérdezettek 62 százaléka semmilyen eszközbe sem fektet be a GfK Csoport felmérése szerint.

MODERN ANALFABETIZMUS. A magyar helyzet annyiban rosszabb, hogy idehaza 72 százaléknak nincs semmilyen befektetése, és ez már két évvel ezelőtt is így volt. Vagyis semmi javulás nem tapasztalható e téren. Akiknek van megtakarításuk (az Erste Bank szerint átlagosan havi 14 ezer forintról van szó), azok elsősorban az alacsonyabb hozamú, de biztonságosabb formákat részesítik előnyben: egyötödük választja a bankbetétet, 27 százalékuk az életbiztosítást és a konzervatívabb befektetési alapokat. Míg például a nagyobb kockázatvállaló képességet és tájékozottságot feltételező részvényekre és részvényalapokra csak 5 százalékuk voksol.  A válság miatt valamennyi befektetési forma iránti bizalom visszaesett az elmúlt egy évben – állapítja meg a Xallis Consulting pénzügyi tanácsadó és a Goodwill Communications kommunikációs ügynökség közös felmérése. A legmegbízhatóbbnak még a nemesfémeket tartja a lakosság, de ami sokkal meglepőbb, a harmadik helyre a „befőttesüvegben” lévő készpénz futott be. Ennek hátterében a bankokkal szembeni bizalmatlanság állhat, aminek van is némi alapja: a válság során lakossági és vállalati ügyfelek ezrei – ha nem tízezrei – buktak bele a kockázatosabb pénzügyi konstrukciókba. Például az egyes bankok által kínált, különböző vállalati hiteleket és egyéb pénzeszközöket egybe csomagoló CDO-kötvényekbe. Ezért a pénzintézetek is felelősek: tudták, hogy sok esetben merőben új, bonyolult és kockázatos terméket árulnak, s azok megértésére a magyar lakosság nem elég érett. Azt is tudták, hogy ügyfélvesztéssel is számolhatnak, ha rosszra fordulnak a dolgok, de győzött a rövid távú gondolkodás. Nem csoda, hogy sokan ma még a legegyszerűbb bankbetétben sem szívesen tartják a pénzüket.

A válság azért sokak szemét felnyitotta. A háztartások 71 százaléka a költések visszafogásával reagált a begyűrűző recesszióra. A családi gazdálkodás tudatosabbá vált: korábban is a háztartások bő kétötöde többé-kevésbé megtervezte költéseit, de 12 százalékuk kizárólag a válság óta teszi ezt – olvasható a BellResearch kutatócég felmérésében, amelyet 2,9 millió, folyószámlával rendelkező hazai háztartás körében végeztek, ahol a háztartásfő 18 és 64 év közötti. Ugyanakkor a fennmaradó több mint 40 százalék továbbra is különösebb tervezés nélkül gazdálkodik.

A megkérdezettek 43 százaléka – saját bevallása szerint – épphogy kijön a jövedelméből, minden hatodiknak hónapról hónapra anyagi problémái vannak, 2 százalékuk pedig kifejezetten nélkülöz. Jegybanki adatok szerint egy év alatt 900 milliárd forinttal nőttek a lakossági megtakarítások, ám azt is hozzá kell tenni, hogy a BellResearch által vizsgált háztartások egyötöde már kénytelen volt hozzányúlni a spórolt pénzéhez. A háztartások többsége elhalasztja nagyobb vásárlásait, és nem tervez olyan kiadást, ami alapvetően befolyásolná a családi költségvetést. Ez érthető is, hiszen a folyószámlával rendelkező kör 60 százalékának már van valamilyen hitele, és a havi részlete meghaladja a 25 ezer forintot. A késedelmes törlesztések miatt több mint 700 ezren vergődnek adósságcsapdában. Ők azok a rossz adósok, akik felkerültek a banki feketelistára, mivel az elmúlt öt évben a minimálbér összegét meghaladó mértékben késtek a tartozás megfizetésével, több mint 90 napig.



A válság persze alaposan elvette a lakosság hitelfelvételi kedvét: a GfK által megkérdezettek kétharmada már soha nem venne fel kölcsönt, és aki mégis, az is legfeljebb forintban. A legfrissebb adatokból is érzékelhető a hangulatváltozás: szeptemberben mindössze 24 milliárd forintra rúgott az újonnan felvett lakáshitelek összege a válság előtti havi 70–80 milliárd forinttal szemben, miközben még nem indult el a forinthitelezés felfutása. A lakosság átlagos adósságszolgálati rátája – ami a tőketörlesztést és a kamatot viszonyítja a rendszeres jövedelemhez – csaknem 14 százalékos mértékével továbbra is magasabb az európai térség adatánál. „Az adósságcsapdák kialakulását meg kell előzni, és már gyerekkorban el kell kezdeni a takarékoskodás gyakorlatának elsajátítását” – véli Antal Katalin pszichológus. Szerinte nem véletlen, hogy az utóbbi években a nehéz anyagi körülmények között élők is engedtek a fogyasztásra való csábításnak, s hitelt vettek fel. A rendszerváltás után gyökeresen megváltozott az életmód Magyarországon, s az emberek a legkönnyebben a fogyasztási szokások alapján tudták besorolni magukat. Ezzel vásároltak „identitást”, sokszor erejükön felül, s így kerültek többen adósságspirálba.

SZEMLÉLETVÁLTÁS. Ugyanakkor az elmúlt években számos új pénzügyi termék jelent meg a hazai piacon, köztük jó néhány bonyolultabb és sokrétűbb a korábbiaknál. „A magyar lakosság többsége semmilyen pénzügyi, gazdasági oktatásban nem részesült, tapasztalati úton sem tud tudást átadni, és az új ismereteket is nehezen fogadja be” – mondja Várhegyi Éva, a Tudatos Pénzügyekért Alapítvány kuratóriumának elnöke. Szemléletváltásra van szükség Sz. Pap Judit, a Magyar Nemzeti Bank Pénzügyi Kultúra Központjának vezetője szerint is. A szakember úgy véli, nem pusztán lexikális ismeretátadásra kell törekedni, hanem rögzült magatartási formákat kell átalakítani. A pénzügyi kultúra fejlődéséhez a bankszektornak is komoly üzleti érdekei fűződnek: a lakosság pénzügyi szempontból inaktív csoportjainak bekapcsolása, vagy a már aktív rétegek bankhasználati szokásainak bővítése ügyfélkör- és piacbővüléssel jár. (E tekintetben biztató, hogy egy év alatt 1,8 százalékkal nőtt az interneten bankolók száma.) Ennek fontosságát már egyes pénzintézetek is felismerték, és saját szakállukra indítottak oktatási programokat a fiatalok számára.
„Tágabb értelemben, a pénzügyek terén való tájékozottság nemcsak az egyén anyagi helyzetét javítja, de hozzájárulhat a szolgáltatók közötti verseny élénküléséhez és a gazdaság növekedéséhez is” – hangsúlyozza a jegybank szakértője. Sz. Pap Judit úgy látja, bár vannak előrelépések abban, hogy a pénzügyi-gazdasági ismeretek beépüljenek a közoktatásba, szükség lenne hosszú távú nemzeti stratégia kidolgozására is. A fejlett országok tapasztalatain alapuló becslések alapján évente milliárdokat kellene költeni erre a célra, hogy valóban hatékony és magas színvonalú programok valósuljanak meg.