- Ön szerint lehet egyáltalán Magyarországon botrányok nélkül vagyont kezelni? Az MNV körül elég sűrű volt a levegő az utóbbi időben.

– Ez azért érdekes kérdés, mert arra világít rá, hogy a hibákból miként lesznek botrányok, s hogy a közvélemény mit tekint annak. Ha az állami vagyonkezelés konszolidált külső körülmények között működik, akkor jó esetben a hibákból nem lesz botrány, vagy legalábbis nem vetül rá az állami vagyonkezelőre. Ma viszont a külső körülmények miatt a hibák botrányokká dagadnak.

– Benedek Fülöp ügye botrány volt, vagy nem?

– A mi működésünkben nincs Benedek Fülöp-ügy; egyelőre nincs ellene jogerős bírósági ítélet, megilleti az ártatlanság vélelme. Az ő területén követtek el a munkatársak hibát: több mint 200 földhasznosítási ügyben kettőt. Ez szerintem nem Benedek Fülöp-ügy.

– A moszkvai kereskedelmi képviselet ügye sem botrány Ön szerint?

– Nehéz az örökséggel mit kezdeni. Amikor az MNV-t megalapították, nagyobb hangsúlyt kapott az új szervezet létrehozása, mint az elődszervezetek, így az ebben az esetben illetékes Kincstári Vagyoni Ügynökség (KVI) elszámolásai. Ha ez megtörtént volna, már akkor világossá váltak volna ezek az ügyek. A kereskedelmi képviselettel kapcsolatban egyébként vizsgálódik az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is; megállapították, hogy hamarabb történt meg az ingatlan vételárának átutalása, mint maga a szerződéskötés. De a külügy és mi is folytatunk revíziót. Amit mi látunk, abból az derül ki, hogy nincs meg minden papír, és annak idején sem volt meg a döntéshozáshoz szükséges minden információ.

– Ha már az ÁSZ szóba került, e szervezet felrótta az MNV-nek azt is, hogy nem megfelelő az állami vagyon nyilvántartása. Jelentésére érdekes módon a pénzügyi tárca nem reagált. Ez azt jelenti, hogy elismerik a számvevők bírálatát?

– A PM valóban nem fejtette ki álláspontját, de mi igen. A probléma az volt, hogy az ÁSZ helyszíni vizsgálatának zárása 2008 júniusának végén volt, ám ekkor még nyitómérlege sem volt az MNV-nek. Ahhoz, hogy a 2008. január elsejei nyitómérleget össze lehessen állítani, 2009 nyarán tisztázódtak a PM, a vagyonkezelő és a könyvvizsgálók közötti szakmai vitapontok. Akkor lehetett a nyitómérleget elkészíteni, akkor lehetett a jogelőd szervezetek zárlatait átvezetni.

– Ha már botrány, akkor nehéz kikerülni a sukorói telekszerződést. Ismeri ezt?

– Igen.

– Szerepel benne olyan kitétel, miszerint az államnak kártérítést kell fizetnie bármilyen formában, ha nem épül meg a kaszinókomplexum?

– Nem, ilyen nem szerepel benne. Ebben az ügyben külön kell választani két dolgot. Egyrészt a befektetői csoport egyik fele az ingatlanszerzéssel van megbízva, a másik pedig a pénzügyi tárcával kötötte meg a koncessziós szerződést. Az ingatlanra vonatkozó szerződésben nem szerepel ilyen kárpótlási kitétel.

– És a koncessziósban?

– Erről nincs tudomásunk, azt viszont tudjuk, hogy a koncessziós szerződésben nem szerepel Sukoró, csupán közép-magyarországi helyszínt jelöltek meg.

– A sukorói telekügylet most bíróság előtt van. Mikorra születhet ítélet?

– Ott tartunk, hogy máris öt különböző vagyonértékelés létezik. Valószínűnek tartom, hogy a bíróság saját vagyonértékelőt is kijelöl majd; nehéz megítélni, mikor ér véget a vizsgálat. Abban az esetben viszont, ha soron kívül tárgyalja a bíróság az ügyet, az idén megszülethet az ítélet.

– A botrányok után térjünk át az MNV-hez tartozó vállalatokra. Felröppent a hír, hogy a Volán-társaságokat regionális cégekké alakítanák át. Nem tart attól, hogy a kormányváltás előtt ez ismét vihart kavar?

– Mondjunk néhány szót az előzményekről. A kormány készített egy programot a közösségi közlekedés regionális átalakítására. Ebben nem csupán közlekedésszervezési megfontolások voltak, de a költségvetés pénzhiánya is nagy szerepet játszott. A menetrendek évtizedes hagyományok alapján készültek, kialakult a 24 Volán-társaság és a vasúti rendszer. Mindkét rendszer többet költ, mint amennyi pénze erre van a büdzsének. Ha a kormány képes ezt a programot úgy átadni, hogy a következő vezetés ésszerűen folytathatja, akkor nem hiszem, hogy vihart kavarna az átalakítás.

– Mennyit kell fogni az idén a Volánokon?

– A teljes közösségi közlekedésre jutó 40 milliárdnyi elvonásból 4 milliárdot. A busztársaságokon belül szerintünk már nincs megtakarítási lehetőség. Egyetlen lehetőség kínálkozik: regionális szinten hozzuk össze a cégeket. Van olyan Volán-társaság, ahol csupán 60–70 buszt üzemeltet egy komplett menedzsment.

– Mi a helyzet a MÁV-val? A következő kormány kénytelen lesz konszolidálni, és megy minden tovább úgy, ahogy eddig?

– Pont erre próbált megoldást találni a kormány ezzel a közlekedési koncepcióval, amely leválasztotta volna az önálló személyszállítást – amúgy ez konszolidáció-köteles –, s létrejött volna az infrastruktúrát tulajdonló pályavasút társaság, és harmadikként pedig maradt volna maga a MÁV. A gond az, hogy a vasútcég saját vagyona már kevés ahhoz, hogy létrejöjjön ez a három társaság. A szerkezetátalakítást a „maradó” a hazai közösségi közlekedés egésze ingatlanvagyonát felhasználva lehetne meglépni. A kormány koncepciója szerint a MÁV a GDP évi 1 százalékát kapná ezen felül; ez 260 milliárd forint körül van, ám ahogy nő a bruttó hazai termék a következő években, úgy lehet egyre nagyobb a folyó finanszírozás. Mindehhez azonban szükség lenne egy nagy reorganizációs hitelre is, erről jelenleg is folynak a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal.

– Nézzünk akkor egy másik nagy állami vállalatot, a Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt.-t. Nemrég volt közgyűlése a cégnek, ahol elég szokatlan módon 20 milliárd forint osztalékelőleg kifizetéséről döntöttek. Ennyire kellett a 2009-es költségvetési hiány tartásához a bevétel?

– Igen, a hiány tartásához még erre is szükség volt. Az MNV amúgy a Richter Gedeon Nyrt. lejáró kötvényeinek megújításával is hozzá tudott járulni a büdzsé bevételeihez, csaknem 34 milliárd forint többlettel.

– Más nagy állami cég is fizetett osztalékelőleget?

– Igen, a Posta, 4 milliárd forintot.

– Ennyire jól megy a Postának?

– Várakozásaink szerint csaknem 7 milliárd forint adózott eredményük volt 2009-ben.

– Az új kormány valószínűleg június táján alakul meg. Önök hogy vannak vele, lesz addig komolyabb összegű ügyletük, vagy azt mondják, hogy most már döntsön majd a következő garnitúra?

– Mindent, amit az idei évre terveztünk, előkészítünk, ám tényleges tranzakciókat csak akkor hajtunk végre, ha a piaci és a politikai feltételek egyaránt kedvezőek lesznek ehhez. Így például ha jók lesznek a kondíciók, akkor a Földhitel- és Jelzálogbank részvényértékesítését végrehajtjuk.

– Ezenkívül milyen nagyobb ügyletek előkészítése folyik?

– Ide tartozik az ATEV Fehérjefeldolgozó, a Sportlétesítmények Zrt., amelyben az ingatlanvagyon jelentős érték, valamint érdekes lehet a Recski Ércbánya is. Ennek értéke a réz világpiaci árának alakulásától függ. Persze politikailag kényes az ügy, hiszen könnyen lehetne azzal támadni, hogy a költségvetési bevétel miatt az ország utolsó ércvagyonát is kiárulja a kormány. Szakmailag nézve viszont az elmúlt öt év alatt sorozatban felbukkanó, majd eltűnő jelöltek után most előállt egy kínai befektető, akinek elképzelése, pénze és kockázatvállalási hajlandósága egyaránt van.

– Ejtsünk szót még egy nagy pénznyelőről, a Malévról. Az újabb államosításnak lehet már látni a szaldóját?

– Pontosan még nem. Egyértelmű, hogy az orosz Vnyesekonombank csak azzal a feltétellel tartotta fenn a Malév likviditását, hogy az állam visszaszáll a tulajdonosok körébe.