- Ezen a héten tovább drágult a közlekedés. A válság és a megszorítások után van fizetőképes kereslet a designtermékre?

– Nekünk a múlt év kifejezetten jól sikerült. A szponzorok elmaradtak ugyan, de a piacon mindig nagyon jó volt a forgalom. Reménykedünk benne, hogy az intenzívebb kínálattal párhuzamosan növekszik az érdeklődés az egyedi tervezésű termékek iránt Magyarországon. Emellett nyaranta a látogatók körülbelül harmada turista, akik közül egyre többen ismerik a WAMP-ot. Fontos, hogy legyen választási lehetőségük azoknak a fiataloknak, akiket elrettentenek a Váci utca matyó babás szuvenírjei. A külföldiek számára ráadásul a piac kifejezetten olcsó.

– Mit szólnak vajon a díjához azok a galériák, amelyeknek konkurenciát teremtettek?

Fotó: Kalló Iván

– Nem feltétlenül jelentünk számukra versenytársat. Mindenkinek jó, ha felhívjuk a nagyközönség figyelmét a designtermékekre és -eseményekre. A WAMP havonta egyszer látszólag ugyan konkurál a galériákkal, de ezek is profitálnak abból, ha ismertebbé válnak a művészek. Utóbbiak is nyernek, mert a piac sokkal pörgősebbé válik számukra.

– A kisgyermeke járókájában designjátékok vannak?

– A piac egyik legnagyobb vásárlója vagyok, szinte mindenkitől vettem már valamit. A most rajtam lévő ruha is onnan származik. Folyamatosan szerzek be dolgokat, nyilván a gyerekemnek is. Személyes meggyőződésből született az egész WAMP, így közel áll hozzám, noha egészen más területről jöttem, uniós projektekkel foglalkoztam korábban.

– A magyar formakultúra központját még a 2003-as Európa Terv álmodta az Erzsébet térre. Mikor lehet a romokból Design Terminál?

– Fogalmam sincs, teljesen érthetetlen dolgok határozzák meg ezt a történetet. Amikor 2006-ban elindítottuk a Művész Piacot, még az volt az ötlet, hogy közösen legyen a megnyitó, ezért is választottuk az Erzsébet teret. Azóta három és fél év telt el.

– Ez a kormány már aligha találja ki a megoldást. A kampányból nem hiányolja a kulturális-művészeti felvetéseket?

– Éppenséggel az a baj, hogy nálunk túl van politizálva a művészet, másrészt azonban szakpolitikaként nem nagyon jelenik meg. Nem hallottam arról, hogyan képzelik el a pártok például a gazdaság és a kultúra kapcsolatát. Pedig Nyugat-Európában ez egyre fontosabb kérdés, és az innovációnak is ez az egyik kiemelkedő területe. Nagyon jól látható, miként képes a design versenyképessé tenni egy egyébként érdektelen, funkcionális tárgyat, például egy pendrive-ot. Jó példa, ahogyan az Apple mozog a technológia és a formatervezés kapcsolódási pontján. Egy másik fontos terület a felelős design, ahol az újrahasznosítás, az ökológiai szempontból tudatosan fejlesztett és használt anyagok, technológiák adják az újdonságot.

– Mi jut el ezekből a trendekből hozzánk?

– Sok minden csak késéssel jelenik meg, vagy még úgy sem. Az egyik célunk pont az, hogy láthatóvá tegyük a trendeket, bekapcsoljuk a magyar tervezőket a nemzetközi hálózatokba, képviseljük őket külföldi vásárokon, és ide is hívjunk nemzetközi szakembereket. Legutóbb New Yorkban voltunk, most Helsinkibe megyünk, amely egy éven keresztül a design fővárosa lesz.

– És Pécs, Európa – egyelőre kissé viseltes – kulturális fővárosa?

– Szeretnénk valamit ott is csinálni, de elakadtunk; nagyon nehéz megtalálni az illetékest, akivel a programról lehetne beszélni. Olyan koncepcióról hallottunk, amely inkább a helyi kultúrát emelné ki, nem Budapestről odavitt kortárs programot. De továbbra is nyitottak vagyunk, hiszen a kapcsolódási pontok alkotják a WAMP lényegét.

– Ismét fellángolt a vita a Szerencsre tervezett szalmatüzelésű erőműről. Hogy illeszkedne a tájba a létesítmény?

– Formatervezési és környezeti szempontból is kilógna onnan. Legalábbis sokat kellene rajta dolgozni, amennyire tájékozott vagyok a hőerőművekkel kapcsolatban. Komolyabban kellene venni az ökológiai következményeket.