Elanyátlanodva toporog a tréningen az irodában oly magabiztos férfi főnök, és istenként néz fel a női beosztottjára, aki tudja, hogyan kell felvágni egy hagymát. Az egyre divatosabb, főzéssel kombinált céges programokon ez könnyen előfordulhat: lehet, hogy itt a konyhában jártas recepciós veszi át az irányítást a csapat felett, és a vezérigazgató kuktáskodik.

Hazánkban már több szolgáltató nyújt olyan csapatépítő tréninget, amelyen egy menüsor elkészítése során csiszolódhatnak össze a cég vagy részleg tagjai. A forgatókönyv hasonló: a vállalat választ a szóba jövő étkek akár több százas listájából, majd eldönti, hogy a munkatársakat csak szórakoztatni akarja, vagy valamilyen „komolyabb” programmal, tréneri visszajelzéssel is megfejeli a kellemes estét. Ha a kollégák elakadnak a galuskaszaggatásban vagy a lasagne rétegezésében, profi szakács segíti őket, s ha az ügyfél azt kívánja, akár pszichológus is figyeli a csapatdinamikát. A gasztronómiai kaland ára fejenként egy drágább éttermi vacsorának felel meg, de olcsóbb egy egész napos „igazi” tréningnél.

IGAVONÓKNAK. „A legtöbb cég élményt akar adni dolgozóinak, hogy felvérteződjenek a mindennapokra, és húzzák tovább az igát hétfőtől. Kikapcsolódást kívánnak nyújtani a nem túl kreatív és élvezetes munkát végzőknek” – tapasztalta Kócsa László, a Chefparade főzőiskola igazgatója. A muszakán vagy aranygaluskán ügyködve új szerepben ismerhetik meg kollégáikat, feletteseiket a résztvevők, kialakulnak vagy elmélyülnek a kapcsolatok az egymástól fizikailag távolabb dolgozók között, és a tréning általában kellemes élmény marad.

Fotó: Kőhalmi Péter

A Vodafone nagyvállalati marketing részlege egy szervezeti átalakulást akart megkoronázni a gasztronómiai összejövetellel. A 15 fős csoportot három kisebb alcsapatból vonták össze, személyi változások is történtek, s az érintettek addig nem egymás szomszédságában dolgoztak. „A cél az volt, hogy összekovácsoljuk a társaságot, jobb legyen a hangulat, az emberek tudják, mivel foglalkozik a másik, és később is elhívják egymást ebédelni” − meséli a program ötletgazdája, Balogh Bernadett szenior szegmens menedzser. A canelloni és más olasz fogások elkészítésével töltött este számára is meglepően jól sikerült, a munkatársak azóta is emlegetik.

Ha a megrendelő cégnek erre van hajlandósága, a konyhai program komoly tréningek hordozója is lehet. „Volt olyan ügyfelünk, aki stresszfőzést kért: ha időre nem készült el az étel, éhen maradt a csapat” – említi Turóczi Gábor, a céges főzéseket is szervező, egyesületi formában működő Lucullus Baráti Társaság alapítója. Az irodai stressz reprodukálása nem öncélú volt: a csapatnak a valós veszélyeket szem előtt tartva kellett elérnie célját, segíteni egymásnak a nehéz helyzetekben, közösséget formálva.

Egy többfogásos vacsora elkészítése még egy profi konyhában, alapanyagokkal ellátva, mesterszakács segédletével sem „piskóta”, hanem igazi projekt, közös céllal, csapatmunkával, megfelelő időzítéssel. Máskülönben esetleg a desszertnek szánt palacsinta előbb készül és fogy el, mint a leves. A szűkös erőforrások is modellezhetőek, ha négy csapatnak kell három főzőlapon osztoznia.

„A főzés strukturált eljárás; recept kell hozzá, megfelelő időzítés, az erőforrások jó beosztása, a feladatok kiosztása és koordinálása” – mondja Alois Kauer, az Audi Akademie Hungaria Kft. ügyvezetője. A német autógyár továbbképző intézménye nem csak az Audinak, de külső ügyfeleknek is szervezett már konyhai tréninget. A desszert után mindig kiértékelés következik: mi sikerült jobban, mint a hétköznapokban, milyen tanulságokat tudnak a munkába importálni. Kauer szerint a közös főzés csak olyan tulajdonságokat, csoportjellemzőket, esetleg konfliktusokat tud felszínre hozni, amelyek a napi munkában is megvannak. Tipikusan előforduló hiba például, hogy hiányzik a szervező: mindenki ügyködik, aprít, darabol, kavargat, de nincs, aki összefogja a tevékenységeket. Vagy, ha az informális vezető egy idő után „kiszáll”, és beleveti magát egy részfeladatba, a többiek irányító nélkül ügyetlenkednek.

„Van, aki mindent magára vállal, nem delegálja a feladatokat, és a főzésnél ugyanazt a stresszt tapasztalja, amit a napi munkában is megél” – számol be Kauer. De a csapat erősségei is kiderülnek: mennyire segítik egymást, milyen rugalmasak, hogyan boldogulnak nehéz helyzetben, még ha azt csak egy odaégni készülő tésztaszósz okozza is. „Megváltoznak az alá- és fölérendelési viszonyok, a nők kerülnek előtérbe a férfiakkal szemben” – tesz hozzá újabb szempontot Balogh Bernadett.

A szolgáltatók tapasztalata szerint a konyhai esték általában jól sülnek el. Ritkán fordul elő, hogy a zordabb vállalati légkör miatt a serpenyő mellett sem merik elengedni magukat a kollégák. A másik lehetséges véglet, a főzés közbeni italozgatásból adódó féktelenség, állítólag szintén nem gyakori.

KERESD A KRUMPLIT. „A főzés gyakran egy másik csapatépítő foglalkozás egy-egy modulja. Lézerharc, kötélgyakorlat, ügyességi, kommunikációs, csoportdinamikai elemek közé illesztjük, mint könnyedebb programot” – mondja Wagner Balázs, az Outing tréningcég vezetője. Ők a gasztronómiai programokat általában egy bakonyi erdei hotelben tartják, ahol akár a főzés is kalandjelleget ölthet. Ha van ideje a csapatnak, a hozzávalókat több kilométeres körzetben elrejtik, és első lépésként meg kell találnia azokat.

Az ételkészítés projektjellege inspirálta 2007-ben Sallai Mihályt is, aki akkor a Shell Gas hr igazgatójaként dolgozott. A vezérigazgatóval közösen arra jutottak, hogy a cég közép- és felső vezetőit egy főzésbe csomagolt projektmenedzsment tréningre hívják. „Akkoriban rengeteg változásmenedzsment projekt zajlott a vállalatnál, minden vezető funkciókat átszelő ügyekben vett részt. Az ezzel kapcsolatos, cégen belüli kultúra erősítésre szorult, egységes rendszert és terminológiát akartunk bevezetni” – idézi fel a kiindulópontot Sallai, aki ma a Shell globális kompetencia és képzés vezetője. A többfogásos vacsora elkészítése előtt egy prezentációt hallgattak meg a menedzserek, majd a főzés során a megfelelő nyomtatványokat kellett kitölteniük, a felhasznált eszközök pedig virtuális pénzbe kerültek. A közös lakoma után kiértékelték a tanultakat. „Mindenki nagyon élvezte, sok jó visszajelzést kaptunk. A vezetők már belefásultak az osztálytermi tréningekbe, a konyhában egész más volt a légkör” – számol be Sallai, aki a kacagásokkal tarkított napot fontos állomásnak tartja: utána sokkal gördülékenyebben zajlott a cégnél a projektmenedzsment.