Több nyugdíjat hozott ki a kalkulátor, mintha maradnék a magánkasszában, tehát visszaléptem az államiba – írja egy hozzászóló a Privátbankár.hu pénzügyi blogon. Mint hozzáteszi, ez azonban csak az egyik ok volt. A másik: „MÁV ÁBE-s kötelezős voltam, tanultam belőle. A bizalmam a pénzintézetekben egyenlő a nullával”. S bár nehezen érthető, hogy a „Tata” becenevű kommentáló miért varrja a kasszák nyakába a biztosító egyesülettel kapcsolatos csalódását is, a tapasztalatok azt mutatják, nincs egyedül e gondolatmenetével. Annak ellenére sem, hogy a pénztárak a múlt héten kedvező előzetes hozamadatokról adtak számot. Ennek alapján a magánnyugdíjpénztárak vagyona piaci értéken egy év alatt 39,6 százalékkal, 1784 milliárd forintról csaknem 2400 milliárd forintra hízott.

A legidősebbek számára felállított, azaz a legbiztonságosabb eszközökbe befektető klasszikus portfóliók átlagosan 12 százalékot hoztak; a nyugdíjkorhatárt 5–15 év múlva elérők kiegyensúlyozott pakettja közel 18 százalékot fialt; míg a legmerészebben befektető, legtöbb részvényt tartalmazó növekedési csomagok 26 százalékos tavalyi hozammal büszkélkedhetnek (lásd az infografikát). A Stabilitás Pénztárszövetség főtitkára, Juhász Istvánné szerint e kifejezetten jó teljesítményeknek köszönhető, hogy a vártnál sokkal kevesebben éltek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépési lehetőséggel, amely az 52 évnél idősebbek számára vált lehetővé (a visszalépésekről lásd a keretes írást). Más vélemények szerint ugyanakkor ebben a kényelmesség, a tájékozatlanság, illetve a lustaság is szerepet játszott. Ettől még tény, hogy a meglepően bizakodó piaci hangulat nyomán a pénztárak nagyrészt kompenzálni tudták a 2008-as tőkepiaci mélyrepülés okozta hatalmas mínuszokat (lásd a grafikont).

NAGY SZÓRÁS. Nem meglepő, hogy (hasonlóan a korábbi legsúlyosabb zuhanáshoz) a legmagasabb átlaghozamokat a növekedési portfóliók tudták elérni. Szembetűnő viszont, hogy az egyes kasszák között a kiegyensúlyozott és a növekedési portfóliót tekintve igen nagy – ötszörös, illetve három- és félszeres – különbségek is mutatkozhatnak, ami már nemigen indokolható csupán az összetétel különbségével. Bár pénztárakra lebontott adatok egyelőre még nincsenek, az már most is valószínűsíthető, hogy voltak kasszák, amelyek remekül ki tudták használni a 2009 második és harmadik negyedévében lezajlott tőzsdei árrobbanást, ám mások egyszerűen lemaradtak erről. A nagyon alacsony hozamot elérőknek igen nehéz lesz elmagyarázni tagjaiknak, hogy mit néztek el. Mindenesetre mellbevágó, hogy a tőzsdei szárnyalás közepette volt olyan szereplő, amelynek növekedési portfóliója alulmaradt a hozamversenyben egy átlagos konzervatív pakettel szemben.

Az adatok megtekintéséhez kattintson!

Igaz, nem teljesen biztos, hogy egy ilyen összehasonlítás „megáll”. A pénztárak nagyobbik része már a tavaly január elsejei határidő előtt, 2008 folyamán áttért a választható portfóliós szisztémára: bevásároltak részvényekből, majd telibe kapták a válságot. Vagyis súlyosan leértékelődött az állományuk – jobban, mint a kiváróké –, s így nekik mélyebbről kellett feljönniük. Az OTP Magánnyugdíjpénztár például a napokban jelentette be, hogy teljes egészében ledolgozta a kedvezőtlen hozamalakulás miatti veszteségét. Befektetéseinek piaci értéke 10, 22, illetve 34 százalékot hízott a klasszikus, a kiegyensúlyozott, illetve a növekedési portfóliókban. A már idézett fórumon ugyanakkor „Szél” azt írja: lehet, hogy az OTP pénztár számára jól sikerült az elmúlt két év, de e kassza tagjaként neki nem. Számlaegyenlege még mindig 12 százalékkal kevesebb, mint a válság kirobbanása előtt volt. A kora alapján növekedési portfólióba került kommentező tudja is a magyarázatot: egy év nagy mínusza után a következő esztendő hasonló mértékű plusza még nem egyenlő a nullával. A második év hozamát ugyanis az alacsony, lecsökkent tőkeösszegre vetítik.