Igen tanulságos cikket írt Gonda György a magyarországi polgárnak a változatlansághoz való ragaszkodásáról (FIGYELŐ 2007/44.). Eddig is tapasztaltam, hogy a felfogásunk mennyire meghatározza gondolat-menetünket és fogalmainkat ... ez a cikk erre nagyszerű iskolapélda. Ha a szerző hívő és környezetvédő lenne, mint én, akkor a szószaporítás helyett az OKOKKAL töltené ki a helyet (hiszen a tudatlan plebs orthodoxiája és az írástudó orthodoxiája között óriási a különbség, feltehetően az Egyedüli Bíró is homlokegyenest másképp ítéli meg azokat) ... és a fogalmak közismert jelentését használná zavaró fogalom-újdonságok - az "ókonzervativizmus" - helyett. És aki nem híve a demokráciának, aki a felülről diktált, önkényuralmi diktátumok híve, az pedig a polgár alkotó részvételét a reformokban fel sem veti, annak a számára a polgár hasznosságának a csúcsa, a non plus ultra az az egyetértés ... és nem a cselekvés. Az ókor azzal ért véget a Földközi tenger környékén, hogy Róma püspöke ingyenes és kötelező népiskolákat alapított ... ugyan miért? És miért nem tette meg ugyanezt a keleti - orthodox - keresztény egyház? Miért lett művelt a Nyugat és miért maradt tudatlan a Kelet népe? Konzervatív, ez azt jelenti: konzervál, megőriz mindent, AMI JÓ. Csakhogy azt, hogy mi a jó, ne csak néhány írástudó ismerje, mert minél többen ismerik a jót, annál nagyobb ebben a társadalmi egyetértés, annál hatékonyabb a jó. Az orthodox viszont válogatás nélkül MINDENT megőriz, ehhez pedig nem kell semmilyen műveltség. De hogy az élet ne legyen egyszerű, vannak türelmetlenek is, akik gyökerestől - vagyis radikálisan - akarják megváltoztatni azt is, ami pedig konzerválható jó lenne. Felteszem, a szerző tisztában van a konzervatív, orthodox és radikális jelzőhármas jelentésével ... csak azért használta az "ókonzervatív" jelzőt, hogy ködösítsen, igazi ORTHODOX MÓDRA. Felteszem hát a szerző helyett én a kérdést: miért ragaszkodik a magyarországi polgár a változatlansághoz, miért nem hajlandó cselekvően részt venni a reformok kidolgozásában? Válaszom: azért, mert az elmúlt hatvan évben az ehhez szükséges műveltség egyetlen pártnak, a kommunista pártnak volt bevallottan a monopóliuma. Ha Gonda György az elmúlt húsz évet áttekintette volna, rájöhetett volna, hogy a műveltség ma is egy szűk kör, az egyetemi diplomások monopóliuma. A valóságban a helyzet ugyan nem ennyire rossz, de a diplomások mindent megtesznek azért, hogy a diploma nélkülieket másodrangú polgárként kezeljék ... ezért magát a szerzői kérdésfelvetést meglehetősen álszentnek érzem. A megoldás a műveltség emelése, elsősorban VALÓDI egyetemes műveltség megszerzésének lehetővé tételével (a magyarországi egyetemek túlnyomó része csak csőlátású szakbarbárokat képez, mivel pl. nincsenek megfelelően kis campus-ok, amelyek ehhez szükségesek lennének). De másodsorban szükség lenne arra is, hogy a kötelező iskolai tanulást ne életkorban határozzuk meg, mert az eleve rossz családi háttérrel, műveletlen környezettel rendelkezők számára a 16 éves életkori határ csak egy kibekkelhető időtartamot eredményez, amely ha eltelik, attól kezdve zavartalanul lehet BŰNÖZNIE! A társadalomnak nem bűnözőket kell nevelnie, hanem kiművelt főket ... ehhez viszont nem életkori, hanem teljesítmény-követelmény szükséges. Legyen kötelező holnaptól a gimnáziumi 2. osztály elvégzése (vagy azzal egyenértékű végzettség). Azután kétévente növeljük a követelményt egy évvel, így 16 év alatt minmdenkinek kötelező lehet az egyetemi diploma megszerzése ... mégpedig akár tandíjmentesen is. Részletkérdés, mégis megemlítem, hogy szerintem nincs a világnak "boldogabbik fele", csak olyan, amely elvett valamit a másik féltől. Tanulság: aki elit-szemléletű és a népet lenézi, az ne kérjen számon rajta olyasmit, amit pontosan ő tagad meg tőle.