- Számunkra egyértelmű olvasata van a Jeremie-történetnek: amit el lehetett rontani, azt az NFÜ el is rontotta. Mint arról több ízben beszámoltunk (Marakodás a pénzcsapnál – Figyelő, 2009/21. szám; Defektes mentőöv – Figyelő, 2009/24. szám), az ügynökség bő egy éves csúszással végre kiírt egy pályázatot, amely az előzetes egyeztetések ellenére a kiírás után is több ponton félreértelmezhető maradt, majd előbb elnapolta az eredményhirdetést, az utolsó pillanatban pedig mondvacsinált okokkal lefújta. Kik lobbiztak a háttérben?

Fotó: Kalló Iván

– A kérdésben megfogalmazott valamennyi állítást cáfolom. Először is, nem az NFÜ bonyolította le a pályázatot, hanem a Magyar Vállalkozásfejlesztési (MV) Zrt. Az NFÜ – és ezen belül az irányító hatóságok – az egész programnak csak az irányítását és a végső jóváhagyását végzik. Másrészt igaz, hogy már egy éve tart a folyamat, de ennek elsősorban az az oka, hogy nagyon hosszadalmas volt a brüsszeli jóváhagyási procedúra. Az elmúlt egy év döntően ezzel telt el. Persze jó lett volna, ha 2007-ben, az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) meghirdetésével párhuzamosan elindíthattuk volna a Jeremie-t, de ez Európában sehol máshol sem történt meg. Sőt, ha sikerült volna eredményt hirdetnünk az idén májusban vagy júniusban, azzal elsők lettünk volna a kontinensen. Végül ellentmondanék annak is, hogy mondvacsinált okok, vagy lobbi érdekek voltak a megalapozott döntés mögött.

– Ez aligha vigasztalja a forrásokra éhező kis- és középvállalkozásokat (kkv), amelyek így leghamarabb ősszel érezhetik közelebb magukat a 35 milliárd forintos uniós keretösszeghez.

– Ez igaz, bár megjegyzem, hogy a kkv-k finanszírozására nem a kockázatitőke-pályázat szolgál a legnagyobb felkínált segítségként, hanem a már régóta futó hitelprogramok. Ami viszont a mostani pályázat iránti csalódottságot illeti, a tender eredménytelenné nyilvánítása valójában benne volt a pakliban. Ezt a pályázók (a kkv-k felé forrásokat közvetítő kockázatitőkealap-kezelő cégek – a szerk.) is tudták, a felhívásban is szerepelt. Senki nem garantálta a számukra, hogy lesz eredmény, ezzel a kockázattal tehát kalkulálniuk kellett. Félreértés ne essék, ettől ez még kudarc. Az én kudarcom is. Nem hozsannázom attól, hogy most újra ki kell írni a tendert, de ha valami nem hoz jó eredményt, akkor azt jobb eredménytelennek nyilvánítani, mint kihirdetni, hogy utána újabb kudarcok sorozatát görgessük magunk előtt.

– Nem kételkedünk abban, hogy jogilag megállja a helyét a döntés. De mégis mi volt pontosan az eredménytelenség oka?

– Az nem egy tisztességes verseny, amelyikben a résztvevők 70 százaléka el sem jut a tartalmi értékelés fázisába. Tíz, legfeljebb 20 százaléknyi formai hiba még elfogadható arány lett volna. Most viszont 70 százalék hibázott, így nagyon igazságtalan lett volna a maradék 6 pályázó közül győzteseket hirdetni. A kizártak ezt jogosan sérelmezhették volna. Egy még nagyobb botrányt szerettem volna megelőzni azzal, hogy újra kiírjuk a pályázatot, és mindenkinek adunk még egy sanszot. Egy kicsit úgy, mint amikor Overdose egyik közelmúltbeli versenyén elrontották a startot, és ezért visszavezették a startvonalhoz a lovakat, és újrafuttatták a mezőnyt. Igaz, Overdose-t ekkor már nem indították el, arra hivatkozva, hogy a felesleges futás a beragadt riválisokhoz képest kifáraszthatta.

– Ezek szerint a legjobb nem nyerhet? Azért reméljük, ez az analógia nem jön be.

– Az analógiák sosem pontosak…

– Térjünk vissza a formailag hibátlan pályázatokhoz. Szakmailag nem érdemelték volna meg a Jeremie-pénzeket? Nem lehetett volna legalább a keret egy részét közöttük kiosztani, és csak a többieket újra versenyeztetni?

– A bennmaradók és a kizártak tekintetében is vegyes a kép. Ha nem lett volna tömeges kizárás, akkor a rostán fennmaradók egy része a szakmai értékelés alapján vélhetően nem nyert volna, viszont olyan pályázót is tudok, amely szakmailag nagy valószínűséggel befutó lett volna, ha formailag nem ront. A konkrét kérdésre válaszolva, gondolkoztunk a részleges eredményhirdetésen, de a kizártak akkor is jogosan háboroghattak volna. A formai hibák mögött ugyanis értelmezési problémák is voltak, amelyeket egy következő kiírásban korrigálni kell.

– Most akkor a pályázat volt rossz, vagy a pályázók voltak ügyetlenek?

– Valószínűleg együtt a kettő. A pályáztatást hibásnak kell minősíteni, hiszen nem érte el a célját. Nem tudtunk eredményt hirdetni, ezen nincs mit szépíteni. Ez minket is minősít.

– Kit tart felelősnek?

– Határozottan úgy gondolom, hogy az MV Zrt. a felelős, hiszen az értékelő bizottság döntéséig ez az intézmény felelt a projektért. Azt még nem tudom kimondani, hogy egyértelműen hibákat követtek el, vagy rosszul előkészített dolgokról van szó. Ha nyilvánvaló, gondatlanságból eredő eljárási hibát vétett valaki, akkor annak lesznek következményei, az elmarasztalásoknak meg kell történniük. Ha a gondosság mellett is előforduló szubjektív hibák voltak a folyamatban, amelyek javíthatók, korrigálhatók, akkor azokat pedig javítani fogjuk. Az már most kijelenthető, hogy a feladat tökéletes végrehajtása nem történt meg, és ez gyengítette a szakmai elismertségünket.

– Ennél továbbmennénk, szerintünk anyagi kár is keletkezett. Például azért, mert adófizetői pénzből sok alkalmazott jó hosszú ideig anélkül dolgozik ezen a projekten, hogy eredményt tudna felmutatni.

– Én ezt másképp látom. Egyrészt szerintem direkt üzleti kár nem keletkezett, csak az esetleges befektetések késedelméből, elvesztéséből közvetetten származó „talán” elmaradt haszon. Másrészt az emberek nemcsak ezen a projekten dolgoznak a fizetésükért.