Igen, Gubás Gabi levetkőzik a színpadon. És ezzel rögtön megválaszoltam férfiolvasóink kérdését. Most tehát átugorhatjuk a vetkőzést, és koncentrálhatunk magára a darabra.

Aki elolvassa Paulo Coelho Tizenegy perc című regényét, a színpadra állítás hallatán mindenre gondol, csak arra nem, hogy egy zenés darab születik belőle. Lássuk be, Coelhot nem könnyű színpadra vinni. A gyakori belső monológok, naplórészletek, helyszínváltoztatások jócskán megnehezítik annak a dolgát, aki erre adja a fejét. A Tizenegy percnek azonban sikerült. Pontosabban Szikora János rendezőnek. A regényen is túllépve nemcsak dalokkal bővítette és mellékszereplőkké emelte a regény kevésbé hangsúlyos epizódfiguráit (a könyvtáros Brigitte, a prostituált-kolléganő Nyah), hanem még tovább is szőtte a sztorit, kimondva a végén a nagy alapigazságot: „A boldogság lehetséges, csak tenni kell érte.”

Gubás Gabi és Almási Sándor (fotó: MTI)

Míg a darab főszereplője Mária, addig a színpadé a folyamatos mozgás, szimbolizálva a lány folyamatos, testi-lelki fejlődését. Erre pedig nyerő választásnak bizonyult a forgószínpad két mozgó paravánja, amely hol árnyékoló, hol pedig vetítővászonként funkcionál. Amit tehát a sok-sok narráció miatt nem lehetett fizikailag a színpadon megvalósítani (nyüzsgő genfi utca, Mária oly régóta keresett szexuális kielégülése, a szállodai szadomazo élmény közben feltörő érzései, stb.), arra kapóra jöttek a filmes eszközök (felvett és megvágott jelenetek levetítése egy-egy monológ közben).

Gubás Gabi pedig remekelt Máriaként, sőt ének- és tánctudását is megcsillantotta a darabban. Ráadásul sikerrel. Balogh Annával előadott Tizenegy perc című dala pedig különösen forróra sikeredett.