Az egy-egy nagyobb városhoz tartozó térségek a már kialakult gazdasági pozíciókból kiindulva igyekeznek fejlődni, viszonylag új üzleti lehetőségeket felfedezve maguknak, a hely ismeretéből adódó határozott elképzelésekkel és rugalmassággal. A fejlődés rájuk fér. Gazdasági, versenyképességi, foglalkoztatási, jövedelmezőségi, kereseti téren a keleti országrészhez tartozó Tisza-vidék nem áll túl jól. Az általánosítás persze jelentős eltéréseket takar, főleg a városok és vonzáskörzetük között nagyok a különbségek.

A FigyelőNet kistérségenként vizsgálta meg, milyen gazdasági körülmények jellemzőek a Tisza egy-egy településcsoportjánál, kiindulva a rendszerváltás körüli helyzetből, bemutatva a jelenlegi állapotokat, és rátérve arra is, milyen tervek vannak születőben.

A Tisza-vidék gazdasági fejlődését általánosságban nagymértékben visszavetette a rendszerváltás után a keleti piacok elvesztése, s a regenerálódás bizony különböző ütemben zajlik. A legtöbben visszamentek a kályhához. Igyekeznek életet lehelni a korábban jól menő üzletágakba – iparba, mezőgazdaságba, turizmusba –, és keresik, milyen irányba érdemes bővíteni. Persze vannak abszolút vesztesek is, mint például a könnyűipar.



A területen hagyományosnak tekinthető mezőgazdaság szinte minden településen jelen van, kisebb-nagyobb súllyal. A termálvizet több helyen hasznosítják a melegházak fűtésére, versenyképessé téve a primőr zöldségtermesztést. A termelőszövetkezet megszűnésével keletkező űrt időközben kitöltötték a növénytermesztést koncentráló gazdasági társaságok, szövetkezetek. Emellett jelentős a kis tőkeerejű, ezért a felvásárlóknak igen kiszolgáltatott kistermelők száma is, akik nem biztos, hogy hosszú távon talpon képesek majd maradni. Az állattenyésztés fennmaradt ugyan, de sok helyütt a korábbi töredékére csökkent, kivéve talán a háztáji gazdálkodást. A tiszai halászatról volt, ahol csak mint múzeumi látványosságról beszéltek, de például Csongrádban még fejlesztenék is.

Az ipar a legtöbb városban újjászerveződött, kevés nagy cég élte túl a rendszerváltást. Az új vállalkozások egy része a régi profilra épített, és megjelentek a külföldi befektetők is. Az utóbbiak bevonása nehezebb lesz talán, mert ahogy a tiszaújvárosi ipari park vezetője, Jordán István is említést tett róla, Románia és Bulgária uniós csatlakozása miatt a magyar pozíciók gyengültek némileg. Náluk legalábbis az utóbbi egy-két évben meghiúsult néhány, már tárgyalás alatt lévő üzlet, amit az új tagállamok vittek el. A kistérségek mindegyikében létesültek ipari parkok, és a hasznosításuk is elkezdődött. Az is kiderült, még sok energiát kell fektetniük abba, hogy a teljes kapacitást értékesíteni tudják. Csongrád és Szentes úgy próbál magának jobb pozíciót szerezni a befektetők körében, hogy egyedi arculatot szabtak az ipari parknak, előbbi a környezetvédelemre, utóbbi az olcsó energiára téve a hangsúlyt.

És van, ahol váltani kellett. A Tisza-tó környékén, Tiszafüreden például a korábbi ipari és mezőgazdasági potenciál összeomlása után támadt vákuumban fedezték fel a turizmust. Az utóbbi pár évben pedig már ez vált a térség meghatározó üzletévé. Még nincsenek megelégedve, úgy érzik, rengeteget kell fejleszteniük ahhoz, hogy szélesebb körű, minőségi szolgáltatásokat tudjanak nyújtani. A tiszai turizmusban érezhető a törekvés a szezon elnyújtására, például termálfürdők nyitásával, illetve olyan szolgáltatásokkal, mint például lovas-, biciklis- és gyalogtúrák, horgászat, vadászat, ökoturizmus, természetvédelmi területek bemutatása, kulturális és szórakoztató programok, rendezvények, amelyek egész évben vonzhatják a látogatókat.

A tiszai települések összefogtak közvetlen környezetükkel, városok a perifériákkal, s közösen dolgozzák ki, milyen területeket fejlesszenek, törekedve az éppen rendelkezésre álló pályázati lehetőségek kiaknázására is. Talán az egyetlen kivétel a szolnoki kistérség. A társulás irodavezetője, Hegmann György úgy nyilatkozott, hogy teljesen értelmetlennek látják a kistérségi együttműködést, sőt a pályázást is, mert politikai alapon kapják a visszautasításokat, valamint a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) hozzáállásával sincsenek megelégedve. Más forrásokat kerestek.

Bár a többség hangsúlyozta, a marketinget nagyon fontosnak tartják, mégis vannak foghíjak például az internet adta passzív marketing kihasználásában. Honlapja már minden településnek, kistérségnek van, de a felépítés nagyon változatos képet mutat. Nem mindenhol készítették el a gazdasági, befektetési jellemzőket bemutató felületet, vagy nem teljes az információ. Előfordul, hogy nincsenek feltüntetve az illetékesek és az elérhetőségek, vagy hiányzik az üzleti profil feltüntetése. Talán a legjobban a www.szentes.hu/invest és a www.szegedcity.hu sikerült.