„2008-ban ünnepel(het)tük (volna) Magyarországon a kötelező magán-nyugdíjpénztárak megalakulásának tizedik évfordulóját” – kezdi Bokros. Hozzátéve, hogy igazából néhány szakmai tanácskozáson elhangzott bátortalan megemlékezésen kívül ez az ünneplés nagyon csendesre sikeredett. Még a kormány sem látta szükségét a nyilvános megemlékezésnek.

De vajon miért nem szóltak nagy büszkeséggel a tíz évvel ezelőtti fordulatról? A kézenfekvő válasz szerinte az lenne, hogy a 2008. március 9-i, az egészségügyi reform sorsát látszólag megpecsételő baljós népszavazás után senkinek sem volt kedve egy korábbi radikális reformot megünnepelni.

„Közelebb jutunk az igazsághoz, ha emlékezünk arra, hogy hazánk a múlt évszázad kilencvenes éveiben mindvégig élenjáró reformország volt. Nincs egyetlen olyan lényeges szerkezeti reform, amit Magyarország ne elsőként, vagy ne az elsők között, más országokkal egyidejűleg indított volna útjára.” Ilyen volt a nyugdíjreform is.

Csakhogy 1998 később a fordulat évének bizonyult, negatív értelemben – teszi hozzá. „A választások nyomán hatalomra került új kormány azonnal meghirdette a nyugdíjreform leállításának, sőt visszafordításának programját. Két súlyos lépésben igyekezett alaposan meggyengíteni a reform hatókörét és erejét. Egyrészt csökkentette, illetve az eredeti elképzelésekkel szemben az induló alacsony szinten korlátozta a munkavállalók által a második pillérbe befizetendő járulék mértékét, másrészt megnyitotta annak lehetőségét, hogy a második pillérbe már átlépett munkavállalók visszatérjenek a felosztó-kirovó állami nyugdíjrendszer keretei közé.”

Vagyis az első reflex azonnal a leállítás volt. És ma már tudjuk, amit tíz évvel ezelőtt még sejteni sem lehetett: az 1998 óta eltelt bő évtizedben az egymást követő kormányok már egyetlen érdemi reform elindítására sem voltak képesek elszánni magukat. „1998-ban véget ért a huszadik századi magyar reformkor.”

Sőt szánakozást keltő országgá váltunk – állítja Bokros.

Az ikerdeficit, ikereladósodás, ikerbizalmatlanság mesterhármasa a szakadék szélére lökte az országot. Innen visszarántani csakis az Európai Unió (EU) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közös fellépésével, az általuk együttesen folyósított 20 milliárd eurós hitel bizalomerősítő hatásával lehetett. Aminek ára lesz.

(A teljes elemzés az ÉS-ben olvasható!)