Új dimenzió a tévézésben

Alig hevertem ki a felém száguldó jókora fémtörmelék okozta ijedtséget, ami elől az utolsó pillanatban sikerült elhajolnom, amikor hirtelen kék karok erdeje tűnt fel integetve, közvetlenül az orrom előtt. Mielőtt valaki azt hinné, hogy egy egzotikus ország polgárháború sújtotta övezetébe csöppentem volna, vagy egy légiszerencsétlenség túlélőjeként eleveníteném fel a történteket, elárulom: 3D-s mozira ültem be, méghozzá James Cameron új filmjére, az Avatarra.

Persze a háromdimenziós filmek a mozik világában egyáltalán nem számítanak újdonságnak – a Wikipedia szerint már az 1890-es években léteztek 3D-snek nevezhető alkotások, az 1950-es évek pedig az első aranykort hozták el a technológia számára –, az elmúlt néhány évben a számítógépes képalkotás fejlődésének és az új megoldások megjelenésének köszönhetően forradalmi változások mentek végbe ezen a területen. Az Avatar – amely lapzártánk előtt nem sokkal két Golden Globe-díjat is bezsebelt – a sztorimesélésben, a karakterek kidolgozásában talán nem számít kiemelkedő alkotásnak, de sokak szerint korszakalkotó a háromdimenziós filmélmény szempontjából.