Magyarország világviszonylatban is egyedülálló kinccsel rendelkezik: az ország földfelszínének közel nyolcvan százaléka alatt termálvíz található. Több mint 1300 termálkút van az országban, ezekből 385 településen működik termál- vagy gyógyfürdő, és 56 minősített szálló él ebből a természeti forrásból. Nemzetközi szinten a termálvízben leggazdagabb első öt ország csoportjába tartozunk – Izland és Franciaország után.

Kérdés, hogy mennyire hatékonyan használjuk fel ezt a hihetetlen adottságot. Számtalan gyógyhelynek minősülő település épült ki az országban. Ezek közül talán a legismertebbek: Kékestető, Lillafüred, Balatonfüred, Eger, Gyula, Hajdúszoboszló, Harkány, Hévíz és Zalakaros.

Ezeken a településeken a helyi gazdaság szinte egésze a gyógy- és wellnessturizmusból táplálkozik, és a gyógyfürdők köré szállodák, éttermek és más turisztikai tevékenységek tucatja települt a több évtizedes, de gyakran több mint 100 éves fürdőhagyományra. Hasonlóan jól teljesítenek a kisebb forrásokra épülő sokcsillagos hotelek.

A kevésbé szerencsések

Akadnak azonban olyan térségek – tipikusan ilyen a dél-dunántúli és az észak-alföldi –, ahol a kistelepüléseknek a fürdőkön kívül szinte semmilyen bevételi forrása nincs, és a jellemzően a nyolcvanas-kilencvenes években feltárt kutakat s a kutyafuttában felépített strandokat nem tudják felújítani, gyakran fenntartani sem, mert nincs elég vendég.

„A valóság egészen más, mint a közvélekedés. Sok helyen bajban vannak a fürdők, és a következő éveket csak átgondolt és célirányos stratégiával tudják majd túlélni” – mondta el az FigyelőNetnek a regionális kutatásokkal és fejlesztési tervekkel foglalkozó Xellum Kft. munkatársa. A cég egyébként nemrég készítette el a dél-dunántúli térség gyógy- és termálvíz stratégiáját.

Termálvíz - a testnek és a léleknek (Fotó: MTI)

Jelentésükből kiderül, hogy az utóbbi években több helyen is be kellet zárni a létesítményeket (például Babócsán, Nagybajomon és Szulokon), ahol pedig áldoztak a felújításra, csupán a medencéket korszerűsítették. Az élménykeltő képesség csak az újonnan épült beruházásoknál javult (például Harkányban, Szigetváron és Nagyatádon).



Nem egyediek és nem profik

A térségben a települések 2006-ban két és fél milliárd forintos bevételt profitáltak az ágazatból, de ennek a kétharmada öt településre koncentrálódott (Harkány, Kaposvár és Igal hozta a legtöbb bevételt). Ez az összeg azonban töredéke a hévízi, a zalakarosi és a hajdúszoboszlói bevételeknek, mivel ezeken a területeken teljesen kiépültek a szállodák.

A régió erősségeit és gyengeségeit vizsgáló SWOT-analízisből kiderül az is, hogy kevés a hozzáértő alkalmazott, és a fürdőknek nincs egyedi arculatuk. Mégis számtalan lehetőség kínálkozik: Abaligeten például a barlangi klíma egyediségére, Babócsán az ősfás környezetre és a szép parkra, a nagyatádi termálnál pedig az új sportmedencékre lehetne építeni az üzleti tervet és a marketinget.

„A fürdők gyakran elhanyagolják az esztétikai dolgokat, pedig ez nemritkán elriasztja a külföldi vendégeket, akik többször bizony már nem jönnek vissza. Manapság nem lehet igényes
szolgáltatást nyújtani fehér csempék között, kórházi hangulatban” – hangsúlyozta Puczkó László, a Xellum ügyvezetője.

Az apróságok számítanak

„A felújításokkal és a csinosításokkal a szokásos 1000–1500 forintos belépőárak helyett 4–5 ezer forintot is el lehetne kérni” – mondta el Hegedűs Attila, az idegenforgalmi tanácsadással foglalkozó Horwath Consulting Kft. munkatársa.

Ausztriában több példa is található arra, hogy a fürdőket építészetileg is egyedivé teszik. A bécsi Oberlaa-ban például „minimáldizájn” belsőt alkalmaztak – igaz, a ’80-as évek óta nem újítottak fel szinte semmit –, de vannak egyedi, Hundertwasser tervei alapján épült organikus-naív stílusú termálhelyek és barlangszerű belső kialakítások is.

Vannak azonban már jó magyar példák is. Zalakaroson például a férfigyógyászatra koncentrálnak. „Fontos, hogy egy fürdőnek világos koncepciója és jól körülhatárolható szakterülete legyen. Mi például az általános wellness- és fitneszszolgáltatáson túl a prosztatagondokra és a merevedési problémákra fókuszálunk” – tudtuk meg Oláh Pétertől, a Zala megyében működő Hotel Karos Spa igazgatójától.

A hotel egyébként 4 milliárd forintból épült fel néhány éve, és 560 milliós támogatást kapott a Széchenyi-tervből, s a befektetés körülbelül 12 év alatt térül meg.

Egy másik pozitív példa a Ceglédi Termálfürdő és Szabadidőközpont, amely a reumatológiai kezelésekre specializálódott. „A bevételek jó része azonban még mindig az élményfürdőből származik” – mondta el Sárik Ferenc, a fürdőt működtető Ceglédi Termálfürdő Üzemeltető Kft. (önkormányzati tulajdonú cég) ügyvezetője. A 2,5 milliárdos beruházás 750 milliós támogatást kapott még 2003-ban, szintén a Széchenyi-tervből.