Idén több évfordulója is van a Tisza-tónak: 35 évvel ezelőtt vagyis 1973-ban adták át a Kiskörei-vízlépcsőt, 30 éve pedig befejeződött a második ütemű duzzasztása, vagyis ekkor alakult ki a Tisza-tó mai mérete. A Tisza-tavat – korábbi nevén Kiskörei-víztározót - eredetileg mezőgazdasági, energiatermelési és ipari vízigény kielégítésére tervezték. Az idegenforgalom (vízi sport) csak az utolsó helyen állt a kiemelt funkciók sorában.



Az eredeti tervek szerint három ütemben készült volna el a tározó. A harmadik ütemben a tó vízszintjét a maihoz (1978-as szinthez) képest mintegy 1,5 méterrel tovább növelték volna. Ez a lépés nem a műszaki feltételek hiánya, hanem a természetvédelem előtérbe kerülése, valamint a mezőgazdasági vízigények növekedésének elmaradása miatt hiúsult meg – magyarázza az okokat Fejes Lőrinc, a Közép-Tisza- vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Kiskörei Szakaszmérnökség vezetője. Az 1978-as elárasztás után ugyanis fokozatosan igen változatos, mozaikos víztest és vízi ökoszisztéma alakult ki.

A magyarországi tavakkal ellentétben nem egyetlen nagy nyílt vízfelület jellemzi a tavat, hanem változatos vízmélységű, szigetekkel, csatornákkal, holtágakkal szabdalt átfolyásos tóról van szó, amely hasonlít a terület 19. századi folyószabályozás előtti állapotára. A feltöltés után fokozatosan megjelenő vízi élővilág hihetetlen gazdagsága, a természetvédelem felértékelődése valamint a gazdasági tényezők is amellett szóltak, hogy ne valósuljon meg a harmadik ütem. Ennek során ugyanis egységes, nyílt vizű tó jött volna létre, amelynek legfeljebb a part menti szakaszán lenne nádas és vízi növényzet – mondja a szakember.

A fentiek fényében egy 1993-ban hozott kormányrendelet előtérbe helyezte a természetvédelmi és turisztikai funkciót. A korábban prioritást élvező mezőgazdasági és ipari vízkivétel a mezőgazdaság leépülése, valamint a térség tervezett iparosításának elmaradása miatt háttérbe szorult.

Nézze meg képgalériánkat!

Vadregényes vízi világ

A tó területe napjainkban a nyári feltöltéskor 127 km2, ebből 104 km2 vízfelület (amelyből 62 km2 nyílvíz, 42 km2 pedig vízinövényzettel benőtt), a fennmaradó 23 km2 terület pedig sziget, félsziget. A középvonala mentén 33 km hosszú Tisza-tó Poroszló és Tiszafüred között a legszélesebb: 6,6 km. A Tisza-tó messze nem egy szokványos duzzasztott tó arculatát mutatja. A változtatható vízszint, a terelőgátak, csatornák, holtágak, szigetek igen változatos, vadregényes vízi világot teremtenek, amely nem csak az élővilág számára, de az ökoturizmusnak is kedvező.

A tó északi része a Valki- valamint a Poroszlói-és Sarudi-medence egy része ramsari terület. A Tiszavalki-medence egyes részei csak külön engedéllyel, kutatási céllal látogathatók. A Poroszlói-medencében létrehozott Tisza-tó sétány, amely nem más, mint egy lábakon álló sétahíd, egész évben nyitva áll a nagyközönség előtt, és lehetőséget nyújt a madárvilág megfigyelésére. A tó északi része elsősorban az ökoturizmusnak, madármegfigyelésnek nyújt teret.

Itt egyéni vagy akár a nemzeti park szakemberei által kísért vízitúrákon is részt lehet venni. Meglepő módon a tó télen gyalogtúrázásra is alkalmas, ugyanis ősszel annyira lecsökkentik a vízszintet, hogy keményebb tél esetén a fagyott tófenéken és sekélyvizű befagyott részeken szervezett gyalogtúrákat lehet indítani. Délen az Abádszalóki-medence viszont a tömegturizmus helye, itt motorcsónak használata is megengedett. A horgász-turizmus pedig az egész tavon népszerű.

Az elmúlt években jelentős fejlődés ment végbe a turisztikai szolgáltatások (szálláshelyek, vendéglátóipari egységek) terén. 2006-2007-ben ROP pályázat keretében megépült a tavat szinte körbeérő mintegy 55 km hosszú kerékpárút Tiszafüredtől Poroszlóig. Jelenleg még hiányzik a 33-as főúton Poroszlót Tiszafüreddel összekötő 9 kilométeres szakasz. A tervek már elkészültek a híd kiszélesítésére (jelenleg ugyanis a hídon már nincs hely külön kerékpársáv kialakítására), a beruházás anyagi fedezete viszont még hiányzik” – tette hozzá a szakember.