Tavaly év végén megjelent egy beszélgetőkönyv, amelyben Vekerdy Tamással fejtik ki gondolataikat - a nevelés, a gyermekpszichológia és mások mellett - a közéletről, a demokráciáról. Ön elég pesszimista e téren, mint mondja, a demokrácia önmagára veszélyes. Hogy érti ezt?

Úgy gondolom, a demokrácia kezét legjobban maga a demokrácia köti meg. Ha antidemokratikus tendenciák ellen védekezik, folyton arra kell vigyáznia, hogy ő maga demokrata maradjon. Pedig van, hogy nem demokratikus módon lehet csak védekezni nem demokratikus támadással szemben. Ha nem demokratikus módon védekezik, akkor megsérti a demokrácia elvét, ha meg demokratikus módon védekezik, akkor alulmarad. Ebből és még egy-két dologból számomra az következik, hogy a demokráciának nincs nagy perspektívája. A demokráciát csak demokraták tudják csinálni. Abban a pillanatban, ahogy a demokrácia nem demokrata tagsággal bír, halálra van ítélve, mert védtelen.

A demokráciának nincs perspektívája (fotó: Horváth Balázs)

E mellett ön szerint csak jólétben működik a demokrácia…

Ami végképp pesszimistává tesz, az valóban az, hogy nemcsak demokraták, hanem jóléti társadalom is kell a demokráciához. Ha Weisz néni, hóna alatt egy libával elmegy két ember mellett Svájcban, akkor az a két ember maximum megállapítja, hogy Weiszéknél ma libavacsora lesz. Ha ugyanez egy nem jóléti társadalomban történik, akkor felteszik a kérdést, honnan van libára pénze Weiszéknek, amikor nekik főzőkolbászra sem futja.

Én egész különlegesnek érzem Amerika történelmét, amivel együtt született meg a demokrácia. Európában ez már nehezebb kérdés. Ahol Európában jól működik a demokrácia, ott ezt a jóléti társadalom támogatja meg. Miután azt látom, hogy ezek a jóléti társadalmak vergődnek, ezekkel baj van, ez tesz engem igazán pesszimistává.

Hamarosan összeomlik a demokrácia Ön szerint?

Nem gondolom, hogy ez az én életemben omlik össze teljesen, de a prognózisom a demokráciára nézve eleve rossz. S mit ajánlok magamnak helyette? Nem jut eszembe igazán semmi. A demokrácia egy jó játék, de nem tudják játszani, csak a demokraták. Abban a pillanatban, hogy ezt kimondom, akkor azt is mondtam, hogy borzasztó nagy baj van. Itt van egy társadalom, amely - kicsit sarkítva mondom – egyszer csak meghirdette, hogy „hölgyeim és uraim, holnap reggel nyolctól nálunk demokrácia lesz”. Ez így nem működőképes. Az az ember, aki nem demokrata, nem tud másnap reggel nyolcra demokrata lenni. Egyre erőteljesebben rákényszerül, hogy kihasználja azokat a réseket, amiket a demokrácia a lényegéből fakadóan nyújt. A demokrácia ugyanis - etikai vonatkozásban, gazdasági vonatkozásban és másokban is - kihasználható szisztéma. Ha nem használom ki, az azért van, mert demokrata vagyok.

Már lassan 20 éve demokrácia van Magyarországon. Nem lehet, hogy előbb-utóbb beletanulunk?

A Horty-korszaktól kezdve a Kádár-korszak végéig van egy közös vonulata Magyarországnak: az hogy „megkíméltek” bennünket a gondolkodástól. Mindig megmondták nekünk, hogy mi a jó és mi a rossz. Azt mondták, hogy csak jó és rossz között lehet választani, átmenetek nincsenek, valami vagy szép, vagy csúnya, vagy gonosz, vagy jóságos, vagy rajongani kell, vagy gyűlölni. Ez egy mentális attitűd, generációkon keresztül tanultuk, és ennek a levét isszuk ma. Sokan ma sem akarnak gondolkodni, azt mondják, „van itt valaki, ő majd gondolkodik helyettem, ő mindent elintéz nekem”. Így nem lehet demokráciát csinálni. Ettől a perctől kezdve, minden attól függ, hogy ki az, akit kiválasztottam erre a szerepre. Ha az egy Mátyás király, akkor egész jó, de ha egy Caligula, akkor nagy baj van.