A természetes vizek mellett az emberkéz alkotta fürdőkről, kutakról is születtek mondák, rejtélyes és érdekes történetek. Már az ókori rómaiak felhasználták a források vizét a fürdőikben. Ezeknek a fürdőknek az első régészeti feltárása már Mária Terézia uralkodása alatt, 1778-ban megtörtént.

A Király-fürdő központi medencéje (fotó: Budapestgyógyfürdői.hu)

A fürdők kultusza nemcsak a római időkben élt, hanem a későbbi török hódoltság idején is. A mai fővárosi törökfürdők közül valójában csak négy eredeti: a Császár, a Király, a Rudas és a Rác. Ez utóbbi helyén állt egykor Mátyás király fürdője, amelynek a vizét a Gellért-hegy forrásai biztosították. Egy fedett folyosó kötötte össze a palotával, egy 1863-as leírás szerint ez még megvolt, és állítólag ekkor még látszott a falon Mátyás címere is.

Vízfakasztó ördögök, szentek és hősök

Szent László vizet fakaszt (ismeretlen festő műve, forrás: Jenei Antikvitás)

A hagyomány szerint Gellért püspök is vizet fakasztott a sziklából, a szentjeink közül mégis I. László király volt a legnagyobb „forráscsináló”: csaknem 30 falu vallja, hogy a lovagkirály keze, kardja, lándzsája vagy épp lova patája nyomán fakadt víz a földjéből – mondta a FigyelőNetnek Magyar Zoltán, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa. A nagy történelmi személyekhez is szívesen köt a néphagyomány forrásszületéseket. Szent István és Mátyás király mellett II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos neve merült fel egy-egy ilyen típusú mondában.

A legenda szerint a pannonhegyi szent forráshoz temették el Árpádot. A honfoglaló vezérekről pedig hét, közel egy helyen „felbukkanó” forrást neveztek el. Az osztrák határ melletti Hétforrás (Siebenbrunnen) vize kis mesterséges tóba ömlik, amelyet a millenniumra építettek. A helyi hiedelem szerint, aki mindegyik forrás vizéből iszik, annak teljesül egy kívánsága.

A honfoglaló vezérek forrásai (fotó: Árpádlapok.hu)

A harkányi gyógyvizet viszont az ördögnek tulajdonítják. A sátán feleségül akart venni egy Harka nevű leányt, ám az anyósjelölt azt a feltételt szabta, hogy a patás kérő a hajnali kakasszóig szántsa fel a hegyet. Ám az anya nem akarta adni a lányát, ezért furfanghoz folyamodott: az éjszaka közepén kukorékolni kezdett, mire a kakasok is felébredetek. Az ördög mérgében toppantott egy nagyot, elnyelte a föld, és a helyén tört fel a kénszagú meleg víz.

Harang kondul a víz mélyén

Elsüllyedt templom
(fotó: Erdélykalauz.hu)

Külön mondatípust alkotnak a tóba vagy kútba rejtett harangok. A hiedelem általában a középkorban született, és szinte az egész Kárpát-medencében honos. A monda szerint azért kellett elrejteni a harangot – sokszor kincsekkel megtöltve –, mert a falut megtámadta valamilyen ellenség. Később, a vész elmúltával a harangokat általában nem sikerült újra „elővenniük” a lakosoknak. A kalotaszegi változat szerint a falut lerombolta az ellenség, a falu kincseit az egyik harangba töltötték, a másikkal letakarták, majd kútba eresztették.

A szentliszlói forrás keletkezését a helyiek egy csodával magyarázzák: a kolostor templomának a tornyából lezuhant a harang, és ahol földet ért, forrás fakadt. A monda szerint karácsony éjjelén a forrás hangja a harangszóhoz hasonlít. Karcsán pedig a falu melletti tóról mesélik, hogy a belesüllyesztett harang megkondul, ha újból veszély fenyegeti a lakosokat.



A mondákban az elsüllyedés a legtöbbször büntetés, ahogy azt a Balatonon a kecskekörmök eredetmondájában is láthattuk. A népi emlékezet őrzi Pereszlényben, hogy a Jóvíz-tó helyén egykor egy kolostor állt, amelyet rablók fosztottak ki, és megölték a szerzeteseket. Az isteni igazságszolgáltatás azonban hamarosan beteljesült rajtuk: velük együtt elsüllyedt a kolostor. Azt is regélik, hogy a tóban a templom kis harangja minden hetedik évben megszólal.